1 fejezet:Egy átlagos nap

Reggel fél6-kor kelés, egy újabb stúdióban töltött nap. Ráadásul hétfő. Minden tag kávét szorongatott, hogy ébren tudjanak maradni, persze Josh már elemében volt így a drága Duracell-nyuszi már pattogott, mint bolha a kutyán.

- Elkezdhetnénk végre? Mire elkezdjük, lemegy a Nap! – rikácsolt a menedzser.

- De hát még fel sem jött! – nézett rá Bess unottan és lerakta a kávésbögréjét az asztalra.

 - Pont azért! A lustaságotok miatt sírva fut vissza a Föld másik részére! – vágott vissza a nagybátyánk.

- Ugye tudod, hogy nem a Nap kering körülöttünk, hanem mi ő körülötte? Szóval az állításod helytelen. A Föld forog visszafelé sírva. – vontam vállat miközben Josh egyre vörösödő fejét bámultam.

- Most már elég legyen!!! Örülnék neki, ha nem néznétek mindig idiótának, és azt tennétek, amit én mondok! Vagyis úgy táncoltok, ahogy én fütyülök. – nézett ránk mintha átvette volna az irányítást… Reménytelen egy alak.

- Hát bocs, de én nem leszek a csicskásod, akit jobbra-balra ugráltathatsz, mint egy betanított pudlit. – álltam fel és kisétáltam az előtérbe.

- Skyper! Cica, ne csináld már! Minél előbb elkezdjük, annál előbb végzünk!- kiabált utánam Brian.

- Hát nekem elegem van ebből! Akkor majd hétvégén ledolgozzátok! Na csá!- kapta fel a dzsekiét majd az ajtót maga után bevágva elviharzott.

- Kis durci. – nézet utána a húgom. – Na, mindegy. Engem aztán hétvégén várhat, ameddig csak akar. Majd holnap talizunk. – dobott feléjük egy csókot és ő is elment.

Miután haza értem végre én is, nagy hangzavarra lettem figyelmes. Josh ordibált Bessel. Vajon megint mit csinált ez a lány?

- Már megint putrit csinálsz a villánkból! Legalább akkor lennél normális, amikor vendégeink vannak!- kelt ki magából a bácsikánk.

- Nem tök mindegy neked? És amúgy is szerintem a vendégeinknek még tetszik is. – mosolygott kapzsin a férfira majd elsétált mellette.

- Ebben van valami. – vigyorgott Tom.

- Haver nyugodj meg! Ez csak egy tini lázadása, minél jobban ellenzed, annál jobban fogja csinálni. – mosolygott David.

- Kész őrültek háza van itt! – morogta.

- Lazíts egy kicsit! David is rég kinyírhatott volna már minket! Deee…. Nem tette! És látod? Kész kezes bárányok lettünk! – nézett angyalian Bill.

- Hát azért túlozni nem kell ezt a jóságot! – kortyolgatta a kávéját David.

- Ez most fájt! Nagyon-nagyon fájt! – játszotta a sértődött 5 évest Bill.

- Megjöttem!- huppantam le a kanapéra.

- Hát te meg hol a jó életben voltál?! – rivallt rám Josh.

- Te mindenkibe belekötsz? – akadtam ki és hátra mentem az udvarra.

- Nem értesz a nők nyelvén. – csóválta a fejét a gitáros.

- Meglehet. – ismerte el a nagybátyánk.

- Inkább biztos. –mondta a dobos.

- Josh, ugye tudod, hogy, nagyon szeretleeeek. – mondta mézes-mázosan a húgom.

- Mennyi kell? – vette elő a pénztárcáját.

- 100 dolcsi. – nyújtotta a kezét mosolyogva.

- Ácsi! Mire kell neked ennyi? – nézett gyanúsan.

- Hát erre is meg arra is. – vigyorgott hamiskásan.

- Felejtsd el. – rakta el a pénztárcáját.

- Mond, David szeretsz? – hízelgett Bess.

- Igen szeretlek. De pénzt nem kapsz. – veregette meg a vállát.

- Gonosz vagy. – nyafogott.

- Na, gyere, majd én adok neked pénzt. – Tom nyújtotta a húgom felé a pénzt.

- Köszi, köszi!!- ölelte meg. – Mivel hálálhatnám meg?- nézett a szemébe.

- Majd ezt elintézzük!- kacsintott rá.

- Benne vagyok!- csókolta arcon majd elment.

Bevezetés

           Sokan azt hiszik, hogy a sztároknak könnyű az élete, pedig nem. A sok kritika, a sok ellenség, a sok vetélytárs, a rajongók elvárásainak megfelelése és kora reggeltől késő estig a stúdióban gürcölés, és persze nem könnyű a sztárok menedzsereinek az élete sem. Főleg akkor nem, ha az emberünknek még két kamasz lánya is van, nos, ezek lennénk mi. Engem  Skyper-nek és a húgomat Bess Holloway-nek hívnak. 17 és fél évesek, és két megátalkodott kis szörnyecskék vagyunk. Mielőtt megszülettünk a szüleink Japánba költöztek. A szüleink komoly zenét játszottak, minden álmuk az volt, hogy mi is a nyomdokaikba lépjünk. Mind a ketten profin játszottunk hegedűn és zongorán. Én a saját bécsi páncéltőkés zongorámon zongorázom. Bess pedig egy Vuillaume hegedűn játszik.  Kilenc éves korunkban, amikor épp a szüleink egyik koncertjén ültünk, amikor a színpad hirtelen összeomlott, és a vasdarab a szemünk láttára nyársalta fel őket, teljesen sokkot kaptunk. Bess felhagyott a zenéléssel bármennyire is könyörögtem neki a nevelőinkkel. A szobájába húzódva szomorú, komoly zenéket hallgatott a szüleinktől. A szobájának falai tele volt ragasztgatva a szüleink balesetéről szóló cikkekkel. Én folytattam a zenélést. Sorba jártam a fellépéseimet, de a húgom nélkül nem volt az igazi. Most Hollywood-ban élünk nagybátyánknál, Josh York-nál. Magához vett minket miután végignézte a video portálon az összes előadásunkat. Rájött, hogy menedzselhetne minket is; ráadásul még a családjába is tartozunk. Bess-t csodák csodájára rá tudta venni, hogy egy dalban vegyen részt, amit én évekig próbáltam nála, de hiába. Nehéz volt megszokni nála a gazdag életet. Sok sztárral találkoztunk. Köztük volt például: a Tokio Hotel, Avril Lavigne, Nickelback, Kings Of  Lion, Linkin Park, Hollywood Undead és még Eminem is. Josh sokszor túl sokat várt tőlünk. 15 évesen halálra güriztük magunkat a stúdióban, a koncerteken és a díjátadókon. Alig aludtunk. Pár gyámügyes fel is figyelt ránk. Szerintük nem helyes amit Josh velünk tesz és el is akarnak minket tőle venni. Sok peren mentünk át az elmúlt évek során ez ügyben. Mindig próbálták a nagybátyánkat csőbe húzni, de eddig hál’ Istennek, nem sikerült nekik. Most egy bandában játszunk. Nagyon hasonlítunk a Hollywood Undead-hez párszor még össze is tévesztenek velük ahhoz képest, hogy a mi bandánkban az elektromos gitáros és az énekes lány. Na, ezek lennénk mi; mármint én az énekes, Bess pedig a gitáros csaj. Josh-nak van egy jó barátja, vagyis legeslegjobb barátja, David Jost. A Tokio Hotel tagjaival sokat járnak át hozzánk. Én imádom őket, a húgom pedig..nos…hát, hogy neki mi a véleménye róluk, arról fogalmam sincs. Na de ennyit rólunk.

Reméljük, hogy velünk tartotok. J <3